Nagyon komoly elvárásokkal vágtam neki a film megnézésének, hiszen az előzetesek olyan brutál erősre sikeredtek, annyira eredeti és sajátos lelki világot spoilereztek, hogy mindenféleképpen nálam az év legjobban várt filmje volt. Mikor megnéztem az előzeteseket, akkor felcsattantam a székből, hogy na végre nem egy harisnyában rohangáló herélt mókus erőfitogtatását kell végignéznem (előző Superman filmek), hanem ellenkezőleg. Itt nem az erőről lesz szó, hanem a döntésről. Ez a film egy komoly fejlődéstörténetet mutat be, ahogyan a srácból férfi válik, és korántsem biztos, hogy (annak ellenére, hogy tudjuk végűl jó lesz) azzá a hőssé válik, akinek kell lennie. Ott lóg a levegőben, hogy bankrabló lesz. Végre megnéztem a filmet:

Mi ez az agypusztítás? Hollywood újabb tömegcikkbe bújtatott társadalmi atombombát dobott ránk, amiben olyan ambivalencia uralkodik, hogy az már nem rossz érzéseket kelt, hanem a szervezet összes élő sejtjét elpusztítja!

-------------------------------------------------------- VIGYÁZZ SPOILER ------------------------------------------------------------

Még mielőtt idegbetegen elkezdek ugrálni a történetben, rendezem soraimat és a legfontosabb pontokat fogom bemutatni nektek.

A film eleje egy igazi eredettörténetnek indul, ahogyan betekintést kaphatunk Kripton életébe és kultúrájába. Végre egy Superman film, ahol egyébként fontosnak tartják, hogy ne azt mutassák amit ismerünk, hanem bevezessenek az ismeretlenbe. Szerintem nagyon jó ötlet volt. De itt vége is.

Egy laikus és "fejletlen" földi ember számára is első blikkre lejön, hogy ez a Kripton rohadtul haldoklik. Ehhez a bolygóhoz képest a Sahara ház mögötti kis veteményesként hat. A társdalom széthullott, miközben az egész rendszer úgy szocializálódott, hogy a gyerekeket gyártósorokon készítik. Mindenkit rendeltetésszerű használatra (de erről később). Természetesen hosszú évezredek óta az első szex általi gyermek születésébe kapcsolódunk be (micsoda véletlen és szerencse nekünk), és ahogyan az anyuka úgy szenved, ahogyan egy technológialag ennyire fejlett társadalomban nem kéne! Persze sokkal hatásosabb szenvedtettni az anyukát, mint egyszerűen belátni, hogy az a társadalom, akik a világűrbe járnak piknikezni és más bolygókat látogatni, valószínűleg feltalálták már a fájdalomcsillapítót! Na lépjünk is túl ezen...

Jorel (supiman apja) az egyetlen ezen a bolygón, akinek egyedűl feltűnik, hogy valami nem stimmel és baj lesz- ez a baj egyébként annyira gyorsan bekövetkezik, ahogyan a Holnaputánban a jégkorszak évezredeket letagadva 5 perc alatt fagyasztotta le az egész a kecót. Jön a világvége, felrobban a bolgyó és a nagytanács, akiknek minden eszköze megvan arra a valószínűtlen esetre, ha tényleg csak 1! embernek tűnne fel a dolog, hogy leellenőrizze az állítását. De NEEEEEEM! Ők nem ezt teszik, hanem bambulnak a levegőben és tagadnak, mint ahogyan igazi politikushoz illik. Csak jelzem, hogy a politikusok (esetünkben a tanács) azok, akik mindent túlélnek, akikben a túlélési ösztön a legerősebb, Elképzelhetetlen, hogy nem kezdenének el legalább ők elmenekülni az űrhajóról! De akkor nehezen lehetne elmondani, hogy Supiman az utolsó, az egyetlen.

Persze gyorsan be kellett mutatni a főgonoszokat is, akik 5 percig győzelemre állnak és totális túlerőben besétálnak a tanácshoz lövöldözni, Ez az 5 perc arra is elegendő, hogy amúgy a tudós leplet magáról végleg levető Jorel katonákat megszégyenítően harcolva egy aljas, oda nem figyelős témában meghalljon, miután kinyírt minden statisztát. Újabb agyhalál, hiszen még én se így támadtam volna meg az S házat, hogy kinn hagyok a kapuban 50 katonát és harmadmagammal megyek be felvegyverkezve...

Aztán miután meghalt az apa, Superman babaágyon elszállt a végtelenbe és tovább, hirtelen megjelent egy komoly katonai erő, akik 3 másodperc alatt lefegyverezték a lázadókat. A következő lényeges pontunk pedig tényleg felháborító. Tudod, hogy vége a bolygódnak, de a legfontosabb feladatod szépen felöltözni és a gonosztevőknek elképesztően szigorú bűntetésként azt adni, hogy amíg mindenki elpusztul a bolgyón, ők túlfogják élni! De szigorú! Nagyon bűntet a hatóság.

Aztán gyorsan el kell pusztítani a Kriptont. A bolygó nem konzekvensen pusztul el, hanem Superman anyja panorámájából, miközben arra van ideje, hogy a kataklizma közben egy komoly mazoista monológot nyomjon el a robotjának. Nézd ott jön a világvége. És tényleg jön! Lépésről lépésre! Nem tudom ki volt az ingatlanosuk, de kérem a számát azonnal! Nekem is ilyen kilátás kell.

A lényege ennek a jelentnek, hogy a diktatúra nekimegy a kommunistáknak, miközben a liberálisok nagy szabadelvűségükben eltudnak menekülni (esetünkben azt elmenekíteni, akit akarnak). 

A Földön sem lesz jobb a helyzet, hiszen az alapvetően drámai hős Superman egy 0. Ez nem KARAKTER emberek! Semmi fejlődés nincsen! Ez az ember nem beszél, semmit nem csinál, csak érdekes módon minden 5ik percben akarata ellenére meg kell mutatnia erejét ( gyerekekkel teli busz lezuhan, olajfúró kút berobban, hurrikán mellett áll). A jelenetek jobban csaponganak, mint Stohl Buci egy jól sikerült este után. Semmi értelme nincsen a vágásoknak, a legtöbb cselekmény kikövetkeztethetetlen. Számomra érthetetlen, hogyan került Supiman az űrhajóra. Elkezd a faterral dumcsizni, aki kifejti, hogy igazából a Kripton évezredeken keresztül virágzott, terraformázták a bolgyókat, kolóniákat létesítettek meg minden. Aztán valamelyik agytröszt kitalálta, hogy ez így nem jó, gyorsan mindenki jöjjön haza és a legfontosabb feladat a gyerekek gyárizálása! WTF???? 

Csak nekem van bajom azzal, hogy az a kultúra, ami terraformázni tud bolygókat, az hogy a faxomba nem vette észre időben, hogy felfog robbani a bolygó???? Amikor elkezdtek rájönni, hogy a kolóniák bezárásával fogy az energia forrás, akkor miért nem mentek megint beszerezni? Miért kellett a saját bolygót tönketenni? És senki nem szólt a fönöknek, hogy ennek rossz vége lesz? 

Aztán Jorel elmagyarázza, hogy szerinte a Kripton végét az jelentette, hogy az emberek többé nem szexeltek. (PSZT! Hogy bírták ki évszázadokig dugás nélkül? Milyen felgyülemlett feszültség lehetett ott?). A gyerekeket pedig logiszitikailag korrekten gyártották konkrét társadalmi szerepekre. A szabadelvű Jorel felteszi a jogos, amúgy társadalmunkat alapvetően foglalkoztató kérdést, miszerint mi van, ha a gyerek több akar lenni, mint amilyen szerepet neki szántak? Jorel persze más, és a saját gyerekének a szabad választás jogát adja. " Te szabad vagy fiam! Te döntheted el, mi akarsz lenni"

" De egyébként fiam, te neked kell lennie annak, aki a Föld népességét vezetni fogja, aki mutatja az utat. Szabadon választhatod meg, hogy te leszel a vezér, mert rohatul te vagy a legerősebb az állatkertben basszus! Ne merjél nekem holmi kertész lenni, mert kúrvára mérges leszek!"

Mire Superman minden gondolkodás, kérdés, kétely, düh (hogy elhagyták a szülei), megrökönyödés, az információ lassú feldolgozása nélkül csak ennyit mond: " Ok Fater, Challenge Accepted".

Supiman kap egy csini piros köppenyes rucit, amiről kérdés, hogyan jött az ötlet, hiszen a Kriptonon egy árva színt nem láthattál! Akkor hogy a francba lett ez piros? Évszázadokkal ezelőtt (amikor a Kripton robbant) sem hordott szinte senki köppenyt, akkor most miért? Ráadásul miért fontos az, hogy a Fater odaadja fia báli ruháját több száz év késéssel? Nem fél attól, hogy a Földön nem ez a divat? Hogyan találta el a méretét a kölöknek? Na nem baj.

Amíg más gyerekek bicajozni tanulnak apjuk unszolására, addig szegény hülyegyerek repülni. Teszi mindezt huszonévesen 5 perc alatt. Itt minden egyből történik. Semmi próbálkozás, szenvedés, gyakorlás, összeomlás, megint próbálkozás. Ez a gyerek tökéletes, hiszen megpróbálja és megy. Ő Superman, de tényleg. Nyílván az elmúlt huszonx évben egyszer nem kellett nagyott ugrania, egyszer nem próbálta ki mire képes. Nyílván gyerekként te sem nézed meg, mekkorát tudsz ugrani... Tudsz e repülni....

Az igazi erkölcsi támaszát, a földi fatert pedig 5 perc erejéig mutatják be és dicstelenül nyírják ki. Miközben az ő szerepe a legfontosabb Superman életében, és talán ez az ember az, aki miatt végül a jó utat választotta hősünk. Sokkal fontosabb, mint Jorel, de nyílván nem érdekes egy hétköznapi apuka, aki félti a gyerekét és a helyes utat akarja megmutatni neki. Ide a High-tech Fater kell, aki menő, aki okos, aki nagy játékszereket ad (űrhajó), aki nem kritizá, hanem magasztal.

Később megjelenik a gonosz Zod tábornok és Supimannek fel kell adnia magát. Elrepül az 51-es körzetbe és úgy viselkedik, mint egy földönkívüli. Úgy beszél, mint egy földönkivüli. WHY??? Ez az ember (kriptoni) baba kora óta a földön élt, beszéli a nyelvet, ugyanúgy gondolkozik. Akkor miért érzi azt a néző, hogy nem ide tartozik, hanem egy másik bolygóhoz? Miért úgy beszél a földről, mintha ő is most érkezett volna? Hogyan tudott 5 perc alatt elfeledni az egész életét és egyből aoznosulni a kriptonival és elfogadni származását?

Jó pont, hogy legalább ezt a béna szemüveget lehagyték végre, mintha az igazi álca lett volna.

Nem is írom tovább, mert csak ideges leszek... Nézd meg és döntsd el te....